Prológus

Belegondoltál már abba, hogy milyen az, ha valaki tényleg zaklat? Napról napra csak küldi az SMS-eket a fenyegető üzenetekkel?

Senkinek sem mertem szólni. Így most biztos butának hiszel. Egy buta lánynak, aki nem merte felhívni a zsarukat. Igen. Tényleg buta voltam, amiért nem hívtam fel őket. De ha valaki azzal fenyegetőzik, hogy megöli a szeretteidet, Te is komolyan vennéd, nem igaz?

 Számomra fontos a családom. Semmi sincs a világon, amiért elcserélném őket. És ha valaki tényleg azzal fenyeget, hogy sohasem látom őket többé, inkább komolyan veszem.

Mikor megkaptam az első üzenetet, azt hittem valaki szórakozik. Rejtett számról írtak, így különösebben nem érdekelt a dolog. Majd másnap megint kaptam egyet, melyben már fenyegetőbb szavak  voltak. Még azt sem vettem komolyan. Azután megváltoztak a dolgok. Egyre gyakrabban írt, és egyre durvábbakat. Kérte, hogy találkozzunk, vagy megbánom. Csak egy "nem"-et írtam vissza. Persze, ez is az én hibám volt! Már rég szólnom kellett volna anyának vagy a bátyámnak... de nem mertem. Hidd el,  nem csak én vagyok az egyedüli, aki így tett volna! Pánikba estem, minden egyes zajtól megijedtem. Volt mikor anya későn ért haza, én pedig már rég ágyban voltam, de felébredtem a zajokra. Azt hittem, hogy tényleg ő az, így lemenni sem mertem. Átrohantam a bátyám szobájába, aki szerencsére ébren volt. A  pulzusom az egekben volt, majdnem elsírtam magam, mire ő megkérdezte, hogy mi a bajom; csak anya jött haza. Már akkor kezdett neki gyanússá válni a viselkedésem.

Aztán egy nap az üzenetek megszűntek. Nem érkezett több. Azokban a napokban sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb voltam, de a lelkem mélyén még mindig paranoiás maradtam.

Egyedül Will volt az, aki mindig ott volt mellettem. Ő se tudta, hogy nap mint nap miket küldenek nekem. Neki csak annyit mondtam, hogy a sulinkban van egy fiú, aki szeretne elhívni a bálra. De Will később rájött. Először mérges volt; még sosem láttam őt ilyennek. Ordítozott, hogy miért nem mondtam el neki, és miért nem szóltam eddig a rendőrségnek. Akkor  elmondtam neki mindent. Will rögtön a telefonjáért nyúlt, de nem engedtem, hogy felhívja a rendőrséget.  Nem lehetett. Nem tudom honnan, de a fenyegető tudta, hogy mikor, mit csinálok. Egyre paranoiásabb lettem. Átfésültem a szobámat, de semmit sem találtam. Végül bevallottam mindent a bátyámnak, aki rögtön a szobám átkutatásával kezdte. Meg is találta, amit kerestünk...A gépemre egy kémprogram volt telepítve, ezáltal az a valaki tényleg mindent látott.

Alex rögtön a rendőrséget hívta. Mikor cselekedtem, nem gondoltam bele abba, amitől eddig féltem. Abba, hogy a családom meghalhat.

Másnap az iskolában egy borzalmas hívást kaptam. Édesanyám öngyilkos lett...

Sziasztok!

Nos, megérkezett a prológus. Igazából már nagyon vártam, hogy közzétehessem. Remélem Nektek is elnyeri a tetszéseteket! A részeknél ugyanúgy nem lesz rendszer, hozom amikor csak tudom!
Az oldalon mindig ki lesz írva, hogy mikor hozom, illetve részlet lesz látható abból a fejezetből!

Xx Ashley