2. fejezet

KISSÉ IJESZTŐ

 A reggeli napsütést kiélvezve haladok az iskolám felé, ahol az utolsó évemet kezdem. Tulajdonképpen én sajnálom, hogy ilyen hamar felnőttem; ha tehetném még mindig gyerek maradnék, pedig már nagykorúnak számítok - pár hónapja.

Hirtelen meglátom a sarki Starbucks-ból kilépő Jade-et, mire széles mosoly terül szét arcomon. Jade megpillant, majd szabad kezével integet, és megáll, hogy bevárjon.

- Szia! - ölel át a napfénytől hunyorogva, én pedig viszonozom ölelését. Jade most is rendkívül csinos, amiért én mindig is irigykedtem rá. A stílusa  egyedi maradt, ugyanakkor divatos, sosem érdekelte, hogy mások mit mondanak róla. Vállig érő barna haja most kivasalva omlik vállára, amitől még szebbnek hat az ombre hajstílus. Fekete trikót visel, mellé pedig kék virágmintás sortot.  Nyakában ott tündököl az a nyaklánc, melyet sosem vesz le, viszont alig mesél róla valamit, például hogy mit jelent neki az az aranydelfin.

- Kérsz? - kínál meg kávéjával.

- Igen, köszönöm - fogadom el, és kortyolok párat az ínycsiklandó forró finomságból.

- Na és? Milyen volt a tegnap este? - kérdezi. Természetesen tegnap este felhívtam és beszámoltam neki, hogy hol voltam, amit ő nagy örömmel hallgatott. Persze, kicsit sajnálta, hogy nem lehetett ott, de állítólag programja volt, amit sajnálatos módon nem osztott meg velem. Hiába vagyunk legjobb barátnők, mindkettőnknek megvan a saját magánélete, és van, mikor nem tárgyalunk ki mindent. Ugyanakkor még mindig ő az egyik legjobb barátnőm; ez semmin  sem változtat.

- Amit tudnod kell, azt tudsz - vigyorgok.

- Nincsenek szaftos részletek? - kacsint rám egyet, mire meglököm a vállát.

Befordulunk egy szűk, csöndes utcába,  ahol alig lehet valamit látni a fáktól. Az utca mindkét szélét fák és bokrok szegélyezik, amit én egy cseppet sem bánok.

- River még mindig együtt van azzal a nőcsábásszal? - kérdezi Jade, de választ már nem kap rá, ugyanis  a mögöttünk -eddig- haladó hölgy teljes mértékben ránk tör.

- Sziasztok! - visít fel.  Lea a gimi különce. Sajátos stílusa van, amit én hippi-félének mondanék; bár ahogy elnézem a mai öltözetét, már abban sem vagyok biztos. Lea most rózsás nyári ruhában, hatalmas katicás fülbevalóban és nyakláncban szökdécsel mellettünk. Haját két copfban fogta össze, melynek a végére piros szalagból masnit kötött. Ehhez még hozzájárul szeplős arca és fekete, dús haja.

- Szia! - köszönök vissza, de nem nézek rá. Lea nem adja föl, próbál még közelebb jönni hozzánk. Tudja, hogy nálam próbálkozhat, mert nem arról vagyok híres, hogy bunkó módon bánok az emberekkel. Egyedül Jade-től fél. Jade az a fajta lány, akinek ha nem tetszik valami, durván odaszól, Lea pedig pontosan tudja ezt.
Lea-n látszik, hogy örül a köszönésemnek, azonban Jade szóra sem méltatja. Szabad kezével belém karol, és maga után kezd el húzni.
- Normális vagy, basszus? - ripakodik rám. - Minek köszöntél vissza neki? Most majd le se tudjuk vakarni magunkról! - Hadar, alig bírom kivenni szavait.
- Bocsánat - szabadkozok, de nem tudom megállni, hogy ne nevessek. Jade úgy retteg ettől a lánytól, mintha valami betegség lenne. Sosem beszél vele, kerüli, és szégyell vele mutatkozni, amit én meg is értek.
Jade hatalmas léptekkel halad előre, de semmit sem ér ez a sietség, ugyanis Lea ott liheg a nyakunkban. Az iskolához érve azt hisszük, hogy Lea végre otthagy minket, de még akkor sem megy el. Az alsó ajkamat beharapva nézek Jade-re, és próbálom megállni, hogy ne nevessek. A következő pillanatban egy fekete Cabrio parkol le mellettünk. Az anyósülésen  River nevetgél, látszik rajta, hogy Chris zavarba hozta valamivel. Feltolja napszemüvegét a homlokára, ránk kacsint és kiszáll a kocsiból. Chris ugyanígy tesz, majd barátnője mellé lép és átkarolja. Úgy tűnik, hogy most meg akar ismerkedni velünk, nekem azonban egy csepp kedvem sincs hozzá.
Visszafogom magam, próbálok mosolyogni.
- Sziasztok! - köszönök erőltetett mosollyal az arcomon. River visszaköszön, azonban Chris csak egy mosolyt ereszt meg köszönésképpen.
- Belehalnál, ha azt mondanád, hogy szia? - kérdezi Jade indulatosan, mire River elneveti magát, Chris viszont furcsa arckifejezéssel feltolja homlokára napszemüvegét.
- Elnézést - szabadkozik, de látszik rajta, hogy nem szívesen mondja ki ezt a szót. Inkább csak River miatt. - Sziasztok! - mondja, majd miután meglátja Lea-t mögöttünk, tágra nyílt szemekkel néz rá. Lea is észreveszi, hogy így bámulják, ezért próbál mosolyogni és úgy tenni, mintha ez nem lenne ciki rá nézve. Chris River füléhez hajol és belesúg valamit, amin a lány  elkezd nevetni
- Mi az? - kérdezem furcsa mosollyal az arcomon, de amint kimondtam a kérdést, már meg is bántam. River kicsit máshogy viselkedik Chris társaságában. Ha kell, képes szétalázni valakit - a barátainkon kívül persze - csakhogy mutassa Chrisnek, őt nem kell félteni.
- Semmi - legyint River, majd sóhajtva hátrafordul Chrishez, és egy puszit ad neki. - Mennünk kell! Ma értem tudsz jönni? - kérdezi, miközben átkarolja  nyakát.
- Meglátom - vigyorodik el a fiú és megcsókolja River nyakát, aki ettől felnevet. Jade-re nézek, aki megforgatja szemeit, majd megfordul és elindul befelé a suliba. Elvigyorodok, majd Riverékre nézek. Mutatom River-nek, hogy bemegyek, mire csak bólint egy aprót és tovább folytatja a csókolózást Chris-szel.
- Bocs, be kellett jönnöm. Nem akartam a reggelt már hányással kezdeni - mondja felém fordulva, miközben elindulunk az osztálytermünk felé. Meglököm a karját, miközben nevetek.
- Ne legyél már ilyen gonosz! - Körbenézek. Az iskola hatalmas auláját kitöltik a nevetgélő, lebarnult diákok. Rögtön kivehető, hogy hogyan oszlanak el a tanulók. Egy csoportban csoportosulnak az iskola izomagyú tanulói. Persze, körülöttük lebzselnek az iskola nagy ribancai. A tőlük legmesszebb lévők pedig a kockák, ahol Lea-t rögtön kiszúrtam.
- Mi bajod? Miért nem örülsz, hogy River boldog? - nézek rá, de Jade nem viszonozza.  Szigorúan előre néz, nyel egy nagyot majd válaszol. Hangja megremeg.
- Mert...mert lefeküdtem Chrisszel. És igen - sóhajt nagyot - , nem vagyok rá büszke. Fúj! Hányok magamtól - hangja keserű.
- Ez mikor történt? - nézek rá tágra nyílt szemekkel.
- Pár héttel azelőtt, mikor összejött Riverrel. De idefigyelj! Ez szigorúan köztünk marad. Nagyon remélem, hogy Chris nem szólja el  magát, mert ha igen, akkor nem tudom mit csinálok vele!
- Már egy hete együtt vannak -  simítom meg a karját. - Ha elakarta volna mondani, akkor már rég elmondta volna.
- Lehet, hogy elmondta - harapta be alsó ajkát. - Sőt! Tuti! Nem láttad River hogy nézett rám? Mint aki mindjárt megöl.
Felnevetek. - Ne túlozz!

***

Egyedül baktatok hazafelé, ugyanis River-nek és Jade-nek pomponlányedzése van.  Mikor a gimibe jöttem, én is jártam. Az hozott össze a legtöbb lánybarátommal, bár a fele már elballagott, de még néhányukkal tartom a kapcsolatot. Két évig jártam, aztán egy alkalommal úgy döntöttem, vége. Nem, nem a társasággal vagy az új edzővel volt a bajom, hanem saját magammal. Egyre többet  rontottam. Egy alkalommal nem figyeltem, és leejtettek. Eltört a lábam, és az orvosok azt mondták, hogy tolószékbe is kerülhettem volna. Mikor legelőször alkalmam adódott, kiléptem. 

A nyalókámat nyalogatva boldogan sétálok hazafelé, élvezem a napsütést, a szellőt. Az  utca túloldalán játszó gyerekekre figyelek, így csak akkor veszem észre telefonom csörgését, miután feleszméltem a bambulásból.
Kiveszem a táskámból, csak reménykedek, hogy az illető nem rakja le. Rejtett szám. Olvasom le a kijelzőről. Vállat vonva felveszem, lehet, hogy a bátyám az.
- Halló? - veszem föl, és várok, hogy beleszóljanak. Senki. - Halló! Hallom, hogy ott van! Szóljon már bele! - Még mindig semmi. Mérgesen teszem le, ugyanis gyűlölöm, ha velem szórakoznak. - Ennyi sok barmot! - mondom magamban, majd megpróbálok lenyugodni. A következő pillanatban hallom, hogy üzenetem érkezett. Megint csak rejtett szám. Idegesen felsóhajtok, majd elolvasom: "Miért nem a suliban vagy?"
Idegesen felnevetek, ugyanis azt hiszem, hogy a bátyám szórakozik. Ha unatkozik, gyakran csinál ilyeneket.
Írok neki egy SMS-t, melyben közlöm vele, hogy ne játsszon az idegeimmel.
Szerencsére nem kapok több üzenetet, azonban egy fekete autó száguld el mellettem, beterítve engem porral és kosszal.
- Hogy kapnád be! - kiáltok utána, miközben próbálom leporolni fehér nadrágomat.

Miután hazaérek, fáradtan dobom le táskámat. Szandálomat nyűgösen dobom le erővel a földre. A konyhában jéghideg csapvizet töltök magamnak, az sem érdekel, ha megfázom. Egyszerűen elég volt a mai napból. Már az első nap leüvölti egy tanár a fejemet, tiszta por leszek, ráadásul még a bátyám is szívat ezekkel az SMS-ekkel.
A következő pillanatban az ajtó kinyitódását hallom; hazaért a bátyám.
- Szia! - köszönök neki hangosan, és elé megyek. Tiszta izzadság, és kosz. - Látom, neked is remek napod volt - forgatom meg a szemeimet.
- Mi bajod? - kérdezi felvont szemöldökkel.
- Az, hogy rohadtul nem vicces, ha ilyenekkel szórakozol - csípőre teszem mindkét kezemet.
Alex nem érti, összevonja szemöldökét. - Mi van?
Felmutatom mutatóujjamat, hogy várjon. Előkotrom táskámból a telefonomat és megmutatom neki az üzenetet.
- Tudod nagyon jól, hogy már nem járok edzésre. Egyébként meg, miért nem a munkádra koncentrálsz? Megint ki fognak rúgni emiatt. Magaddal törődj! - lököm meg a vállát, majd undorodva beletörlöm a nadrágomba.
- Fúj! Fürödj le!
- Azt tenném, ha békén hagynál - leveszi mocskos trikóját, és hozzám vágja. Az undortól és a meglepettségtől felsikoltok.
- Undorító vagy! - idegesen felsóhajtok, azonban a bátyám csak röhög. - Szóval...Nem te küldted akkor az üzit?
- Már századszor elmondtam, hogy nem! Na! Akadj le rólam - lök meg finoman. Különös mosollyal nézek utána. Ha nem ő küldte akkor ki? Ne! Ugye nem? Eric?!
Eric a régi barátom volt, de szakítottunk, amit nem bírt ki. Folyton követett, meg ilyenek, aztán  Will és Alex megfenyegette. Semmit sem tudok róla azóta, azon kívül, hogy Californiába  költözött. Most vagy nekem írtak szánt szándékkal, vagy valaki tévedésből nekem küldte el.  Inkább a második. Erősen remélem.

Drága Olvasóim!

Igen, tudom. És mérhetetlenül sajnálom! De nekem nem olyan egyszerű mostanában, hogy beosszam az időmet. Persze, a blogot hanyagolni vagy bezárni ( Isten ments) nem fogom, esetleg késni fogok. Köszönöm a türelmeteket!

XxAsh